Hozzávalók:

Kb. 400 g padlizsán

2 szál újhagyma

2 evőkanál szezámolaj (esetleg olíva)

1 kis chili paprika

2 evőkanál vörös miso [miszo] (Ázsiai és bio boltokban kapható)

3 evőkanál szójaszósz

3 evőkanál mirin

2 evőkanál nádcukor (vagy 1 evőkanál méz)

2 evőkanál sake [szake] vagy sherry, esetleg jó minőségű fehérbor

2 kiskanál dashi [dasi] por (Ázsiai és bio boltokban kapható granulátum) (elhagyható)

szezámmag és petrezselyem a tetejére

A padlizsánt és a hagymát falatnyi darabokra vágom. A padlizsánt 10 percre hideg vízbe teszem, majd papírtörlővel szárazra törlöm. Miközben az olajon kis lángon, - hogy a szezámolajat ne hevítsem túl - megforgatom a hagymát és a padlizsánt, majd pedig fedő alatt párolom, addig összekeverem a többi hozzávalót egy tálban. Kb. 3-4 perc elteltével, amikor már a hagymának és a padlizsánnak is szép színe van, leveszem a fedőt, és a szószt hozzáöntöm. Pár perc alatt készre főzöm, és forrón tálalom. Húsétel, rizs, miso [miszo] leves és friss saláta mellé tökéletes kísérő.

A tenpura (天麩羅vagy天婦羅) szó eredete a portugál têmporas, azaz böjti napok kifejezéshez vezethető vissza. A latin quattuor anni tempora szó jelentése ugyanis az az évente négy egymást követő szerda, péntek és szombat, amikor a katolikus egyház rendelése szerint böjtölni és imádkozni kell. A 16. században Japánban letelepedett portugál szerzetesek ismertették meg a japánokkal a bundázás művészetét, tehát ez sem kimondottan tradicionális japán étel, manapság mégis az egyik leghagyományosabb japán kulináris élvezetként tartjuk számon. Nagyon népszerű, még külföldiek között sem ismerek olyat, aki ne szeretné a tenpurát. 

Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a japán ételek könnyűek, egyszerűek, nem csak az elkészítési módjukat tekintve, hanem a gyomor szempontjából is, az olajban sült ételek ez alól azonban kivételek. Bár a tenpura bundájában nincs zsemlemorzsa, azért attól még nem igazán mondható kímélő fogásnak, de szerencsére a bölcs japánok gondoltak a gyomor megsegítésére. Nagyon fontos a szósz elkészítése, már csak amiatt is, mert a retek elősegíti az emésztést, így ez a nehéz étel mégsem lesz olyan, mint a mi vasárnapiebédes sült csirkénk. 

Több jó tulajdonsága is van a tenpurának. Az egyik, hogy mindent lehet bundázni. De tényleg mindent. Én egyszer részt vettem egy tenpura partin, ahol leveleket és virágokat is kisütöttünk, és a végén már majdnem a fakanalat is bebundáztuk lelkesedésünkben. A másik nagyon jó tulajdonsága, hogy igazi tömegkaja, mert pár szelet bundázott zöldséggel százakat lakathatunk jól. Már többször írtam, hogy Japánban a hal és minden más tengeri herkentyű alap élelmiszer, és manapság ugyan tenpura alatt zöldséget és mindenféle mást egyaránt értünk, régen kizárólag a bebundázott különböző halakat és rákokat jelentette. A legnépszerűbb tenpurázott étel ma is a garnélarák. A zöldségeket más eljárással készítjük, így én is külön vettem a zöldséget a hal és rákfajtáktól. 

Tenpura recept alatt az interneten nagyon sok érdekesség elérhető. Tény, hogy a Japánon kívüli országokban mások az alapanyagok, és emiatt nem lesz tökéletesen olyan a tenpuránk, mintha Japánban készítenénk. Érdemes azt is megjegyezni, hogy nem fogunk tudni I. osztályú éttermek tenpurájához még csak hasonlót sem készíteni, hiszen ott profik - akik a szakácsmesterség fogásait sok éven át tanulták - mértani pontossággal készítik az ételt, minden percben tisztítják az olajat, stb, tehát ne várjunk magunktól csúcsgasztronómiai terméket. Én az eredeti, hagyományos módot mutatom most be, és arra buzdítanék mindenkit, hogy ne elégedjen meg tenpura alatt a rántott dolgokkal. Az egy teljesen más műfaj, és furai címen én is fogok vele külön foglalkozni. Na, de addig is nézzük ezt a híres tenpurát.

Hozzávalók:

Idényzöldségek, pl. sárgarépa, padlizsán, bármilyen tök héjastól (téli, nyári, mindegy, bár nálunk sütőtök és cukkini együtt nem igen kapható, tehát nyáron inkább az u.n. laskatök, cukkini, patisszon jöhet szóba), vöröshagyma, édesburgonya... stb.

A bundához: 1 tojás felverve

annyi jéghideg víz, hogy a tojással együtt másfél csésze legyen

másfél csésze Ázsiai boltokban tempura lisztként árult liszt, vagy ld. lent a helyettesítési módokat

jégkocka

a szószhoz (tentsuyu 天汁): 2 dl vízben 1 teáskanál dashi (Ázsiai boltban kapható granulátum) feloldva,   2 evőkanál szójaszósz

2 evőkanál mirin (Ázsiai vagy bio boltban kapható)

2 evőkanál reszelt jégcsapretek (pl. sajtreszelőn reszeljük le) 

Ez utóbbi japánul a hakurikiko (薄力粉), jelentése gyenge erejű, könnyű liszt. Mivel süteményekhez, illetve péksüteményekhez használják, angolul cake flour-ként találjuk. Én itthon a Nagyi titka névre keresztelt süteménylisztet szoktam használni, de ma már lehet kapni kifejezetten tenpura lisztet is. (Tempura-nak írják angolul, én azért nem így írom, mert japánul ugyan m-nek ejtjük, viszont n-nel írjuk, és ilyen alapon mi magyarok is írhatnánk az azonban-t azomban-nak...) Igaz, a csomagban háromféle ízfokozó is található. Ezt leszámítva nagyon praktikus, mert a mindössze 150 grammos kiszerelésű liszt 500 g nyersanyag kisütéséhez elegendő. Egyedül csak az E621, E627 és E631 jelzésű anyagok adhatnak aggodalomra okot. De itt is szeretném megjegyezni, hogy szerintem ha valaki nem eszik rendszeresen ezekből a mesterséges adalékanyagokból, akkor néha egy kis tenpura liszt belefér az étrendbe. Származási helye egyébként Thaiföld, összetétele pedig 81 % búzaliszt, 6 % kukoricakeményítő, 5 % rizsliszt, 3 % ragacsos rizsliszt, 1 % sütőpor, 1 % só, 3 % fűszerek, és a már említett háromféle ízfokozó. A tenpura liszt helyettesítésére egyébként is legalkalmasabb a kukoricakeményítő, melyet 1-1 arányban keverjünk a búzaliszthez, ha nem tudunk hozzáférni a fent említett ragacsos rizsliszt és egyéb alapanyagokhoz. Érdemes azonban kísérletezni, mert nagy különbség lehet a végeredményben. Tenpura liszttel nagyon közel kerülhetünk az igazi tenpura-hoz. 

A zöldségek közül a tök - és krumpliféléket nem hámozom meg, a sárgarépát és természetesen a hagymát viszont igen. A sárgarépát és pl. a jégcsapretket vékony csíkokra szokták vágni, és egy-egy csomót szoktak belőle bundázva kisütni, de szeletelve is tökéletes. Igyekezzünk szép, egyforma darabokra vagdalni a zöldségeket, és miután megmostuk, feltétlenül szárítsuk meg, semmiképpen sem szabad nedvesen érintkeznie a forró olajjal. 

Először a szószt készítem el. Ehhez a szósz részben található összetevőket egy nagy tálba öntöm, és mielőtt ráreszelném a retket, felforrósítom. Egy tálban összekeverem a tojást a jégkockával korábban jéghideggé hűtött vízzel, és egy kis szitán áttörve adagolom hozzá a liszt egy részét, majd összedolgozom masszává. A japánok ezt hosszú főző pálcikával művelik, és ez az eszköz szolgál a zöldségek olajba helyezésénél és kivételénél is. A masszához ilyenkor is teszek 1-2 kocka jeget, hogy ne melegedjen föl. A zöldségeket finoman beszórom szitán átszűrt liszttel, majd beleforgatom a tésztába. Kb. 160-170 fokos olajba kell forgatnunk (a zöldésegtenpurát kisebb lángon, több ideig sütjük, mint a halat és a rákot), a hőfokot pedig úgy ellenőrizhetjük, hogy ha egy aprócska tésztadarabot az olajba teszünk, akkor lemegy az edény aljáig, majd rögtön vissza is jön a tetejére. A tenpura frissen jó, tehát ahogy szép ropogósra sült, azonnal tegyük ki egy tányérra, és itassuk fel papírral a fölösleges zsiradékot. Rögtön tálaljuk a forró szósszal leöntve. 

Japánban a tenpura hagyományosan erre szakosodott tenpura éttermekben a legfinomabb, de különböző tálalási módok megtalálhatók a legolcsóbb kifőzdékben és a menzákon is. Legnépszerűbb fajtái a tenpura don és a tenpura udon. A don-okkal majd még foglalkozom, ez esetben rizs tetejére halmozzuk a tenpurát, az udon-ról pedig már volt szó, ez egy vastagabb tészta, az ebből készült levesbe betétnek használják a tenpurát. 

Őszintén szólva nem egészen értem, hogy a magyarok - általában - miért nem esznek halat. Persze mondhatjuk, hogy azért, mert nincs tenger, és nincs nagy tó, meg folyók, ami meg persze nem igaz. A tengerről meg csak annyit, hogy itt van nekünk a horvát tengerpart 5 órányira, az tulajdonképpen annyi, mintha egy tengerrel rendelkező országban élnénk nem közvetlenül a parton. És miért van az, hogy a Balaton partján nem lehet balatoni halat kapni? Nem hogy enni, de még venni sem! És miért nem lehet Budapesten jó dunai halat enni, amikor itt folyik a Duna? Ezt sosem fogom megérteni. További dühöngéseimet a témáról ld. a Lepényhal recept alatt, és akkor most abba is hagyom az értetlenkedést, és inkább arról írnék, hogy van olyan hipermarket, ahol 900 Ft kilója a szardíniának, tehát 1 főre kevesebb, mint 200 forintból kijön egy adag állati fehérje forrás. És ez szerintem nagyon jó hír. Főleg, hogy a halból tényleg megárt a sok, elég belőle fejenként 15-20 dkg, és ha nem akarunk 5 percnél többet tölteni a konyhában, akkor ezt a szardíniás könnyű vacsorának valót ajánlom. Hidegen is jó, plusz multikulti fíling, ha kenyérre kenjük. Persze igazi japánosan együnk csak hozzá rizst. 

Hozzávalók:

Fejenként max. 20 dkg szardínia (20 dkg-ként számolom a többi hozzávalót, tehát ha 1 kg szardíniát csinálunk egy 5 fős családnak, akkor szorozzuk az alábbi adagokat öttel :)

1 szál újhagyma

1 evőkanál gyömbérlé (legkönnyebben sima fokhagymaprésben csavarható ki)

1 evőkanál kukoricakeményítő

1 evőkanál szójaszósz

1 kiskanál ecet (lehetőleg sushi, vagy valamilyen gyümölcs, és ne a 20 %-os, amivel a vízkövet szedem le a vízforralóról... :)

1 kiskanál mirin (bio vagy ázsiai boltban kapható)

1,5 evőkanál sake [szake] vagy sherry, esetleg jó minőségű fehérbor

1 kiskanál nádcukor

Még ha nagyon kicsi szardíniát használok akkor is levágom a fejét és kiszedem a gerincét. A halat meglocsolom a frissen facsart gyömbérlével, és félreteszem. Nem túl nagy darabokra vágom az újhagymát, olajon párszor megforgatom, és kiteszem egy tányérba. Ugyanazon az olajon 1-2 perc alatt egyszeri forgatással megsütögetem a halakat, majd még 1 percig fedő alatt párolom. A halat is kiteszem egy tányérba, akár a hagyma mellé is mehet. Ugyanabban az edényben, csak hogy még mosogatni se nagyon kelljen, összekeverem a szósz hozzávalóit, beleteszem a halat és a hagymát, és pár percig együtt hagyom őket, hadd szokják egymást. Na persze nem sok idejük marad, mert nagyon gyorsan felfalás áldozataivá válnak...

Hozzávalók:

4-500 g csont nélküli csirke falatokra vágva

3 evőkanál szójaszósz

3 evőkanál sake [szake] (vagy sherry, esetleg jó minőségű fehérbor)

1 kiskanál szezám olaj

kukoricakeményítő ízlés szerint

olaj a sütéshez

A páchoz összekeverem egy nagy üvegtálban a szójaszószt, a szakét és a szezám olajat, és a hússal összeforgatva legalább fél órára, de inkább egy éjszakára hűtőbe teszem. A kukoricakeményítővel legegyszerűbben egy sütőzacskóban lehet összerázni a húst, kellő ideig lötyögtetve teljesen befedi a keményítő. Ezek után már csak olajban kell kisütni, vigyázva, hogy ne legyen túl forró a zsiradék. Közepes hőfokon a húsfalatok minden oldalát 3-4 perc alatt ropogósra lehet sütni. Újabb bizonyíték, hogy a japán ételek elkészítése nem tart tovább egy üveg sör lehűtésénél. Apropó sör, ez az étel az egyik legnépszerűbb sörkorcsolya az italozókban, japánul izakaya (居酒屋) [izakaja]. Aki hamisítatlan japán sörre vágyik, az mindenképpen Asahi-t (アサヒ) ) [aszahi] vegyen.

Korábban már tettem föl marhából készült ételt, de meg kell vallanom, hogy a hazai marháról nincs túl jó véleményem. Persze most már nálunk is lehet wagyū-t [vagjú], azaz japán marhahúst kapni, de ha barátibb áron szeretnénk egy jót enni, akkor marad a magyar sertés. Könnyű testi...:)

400 g szűzpecsenye hosszú falatokra vágva

30 g friss gyömbér kb. 1 centis darabokra vágva

1 kis fej vöröshagyma

4 evőkanál sake [szake] vagy sherry, esetleg fehérbor

2 evőkanál szójaszósz

2 evőkanál mirin (bio vagy ázsiai boltban kapható)

A sake-t, a mirint és a szójaszószt elkeverem egy tálban, meghámozom a gyömbért, és nem túl apróra felvagdalva hozzákeverem. A falatnyira vágott húst és a hagymát beleteszem a tálba, és összeforgatom a szósszal. A szósszal alaposan összekevert húst a hagymával együtt forró olajban kisütöm egy nyeles serpenyőben. Rizzsel és salátával tálalom.

300 g spenót (a japánok a szárát is megeszik... miért is ne?)

2 evőkanál szójaszósz

2 evőkanál mozsárban összetört fehér szezámmag

2 kiskanál cukor, lehetőleg nádcukor

vagy cukor helyett 2 evőkanál mirin (ázsiai vagy bio boltban kapható édes főzőbor)

Egy másik recept szerint tehetünk még bele három másik hozzávalót is, de ez elhagyható:

2 evőkanál sake [szake, az a-t ejtsd rövid á-nak] főzőbor vagy sherry, esetleg jó minőségű fehérbor

4 evőkanál szezámolaj - vigyázzunk, ha kínait használunk, akkor legalább a mennyiség felét 100 % extra szűz olívaolaj tegye ki, különben nagyon erős, intenzív ízt kapunk. A szezámolaj salátaolaj, túlhevíteni elvileg nem szabad...

só

A díszítéshez szárított nori-t, azaz algát (ázsiai vagy bio boltban kapható) is használhatunk vékony csíkokra vágva. 

A nagyon alaposan megmosott spenótot blansírozom, ami annyit tesz, hogy először buzgón bugyogó sós vízbe teszem néhány percre, majd jéghideg - lehetőleg jégkockákkal lehűtött - vízben landoltatom. Kicsavarom, és a masszát kb. 3 centis darabkákra vágom. Megint csavarok egyet rajta, hogy a víztől teljesen megszabaduljon, majd egy tálba teszem. Amíg a spenót pihen, addig összekeverem a szójaszószt, a cukrot vagy a mirint, a sake-t, ha használok és a szezámolajat, de ez utóbbi kettő elhagyható. Hozzáöntöm a spenóthoz, a végén pedig az algával és a szezámmaggal díszítem, persze csak ha kibírom addig, és nem falom föl az egészet még a díszítés előtt...

A japán metélt sok formával bír, és főleg nyáron esik jól a 40 fokban, amikor is Japán valóságos szauna a maga 90 % körüli páratartalmával. A japánok a tésztából készült ételeket sokszor hidegen szürcsölik - szó szerint, mert a hosszú tésztát egyszerre kell felszívni pálcikával. Júniusban még tart az esős évszak, japánul tsuyu [cuju, az u hang a mi u-nk és ü-nk között fél úton, de inkább cüjü], még nincs olyan nagyon meleg, mint júliusban és augusztusban, ezt az időszakot tehát arra kell használni, hogy felkészítsük szervezetünket a borzalmas melegre. A megerősödést követően jól esik a tészta, a folyadékot pedig pótolhatjuk a levessel. Szóval minden szempontból telitalálat. Ez az udon tésztából készült étel nem leves, viszont ugyanolyan jó télen, mint nyáron. 

Hozzávalók:

Kb. 400 g udon tészta

200 g falatokra vágott szűzérme 

2 fej vöröshagyma

fél szál póréhagyma vagy 1-2 szál újhagyma

2 evőkanál curry por 

1 l víz dashi-val [dasi] (Ázsiai vagy bio boltokban kapható levesporszerű granulátum)

3 evőkanál sake [szake], vagy sherry, esetleg jó minőségű fehérbor 

2 evőkanál cukor (barna) 

4 evőkanál mirin (Ázsiai vagy bio boltokban kapható)

szójaszósz (elvileg 3/4 csésze, de Japánnal ellentétben nálunk nem folyik a csapból a szójaszósz :), ezért aki spórolni akar, az tehet ennél jóval kevesebbet bele

fél evőkanál só 

4 evőkanál kukoricakeményítő vagy barna rizsliszt 

fél evőkanál olaj 

Az udon tésztát a használati utasítás szerint megfőzöm. Fontos, hogy ahogy kész, hideg vízzel öblítsük le. Falatnyi darabokra vágom a húst, a vöröshagymát pedig először félbe, majd szeletekre vagdalom, félhold alakúakra. Az olajon üvegesre párolom a hagymát, hozzákeverem a húst, és amikor megváltozott a színe, a curry port is belekeverem. Addig kevergetem, amíg illatozni nem kezd, közben pedig a forró vizet összekeverem a dashi porral, a szakéval, a cukorral, a mirinnel, a szójaszósszal és a sóval. Ezt is a húshoz öntöm, majd kis idő elteltével a kukoricakeményítővel sűrítem, hozzákeverem az udon tésztát és a póré vagy újhagyma szeletekkel tálalom. 

A húst alaposan megmosom, és ha a hűtőből vettem ki, akkor megvárom, míg szoba hőmérsékletű lesz (kb. 30 perc). Közben bekapcsolom a sütőt, és amíg felmelegszik 200 fokra, addig egy előre felforrósított (kb. 5-6 perc) serpenyőbe beleteszem a hússzeleteket fűszer és zsiradék nélkül, és mindkét oldalát 1-1 percig perzselem. Ez azt jelenti, hogy ha vastagabb a szelet, akkor oda-oda lökdösöm a serpenyő oldalához, hogy a hús széle is pörkölődjön. Durva szemű, jó minőségű sóval és frissen őrölt borssal fűszerezem, majd a serpenyővel együtt berakom a sütőbe, és centiméterenként 1 percig sütöm. (Persze ízlés szerint mindenki addig süti, ameddig csak akarja, de csak óvatosan, mert cipőtalp lesz belőle... Akit bővebben érdekel a steak sütésének csínja-bínja, annak a Magyar Konyha tavaly őszi lapszámát (35. évfolyam 10. szám) ajánlom, amelyben neves séfek értekeznek a témáról.) Eddig semmi japános nincs a marhánkban, viszont az elkészítési módja így lesz nemzetközien profi. Japánná úgy teszem, hogy néhány összetevőből szószt készítek, és ezzel locsolom meg a szeleteket, miután kivettem őket a sütőből. A szósznak is hagyni kell egy kis időt, hogy összeérjenek az ízek, én melegíteni szoktam, de forralni tilos! Nagyon gyorsan és egyszerűen elkészíthető étel, különleges alkalmakra tökéletes. Párolt vöröshagyma szeletekkel, esetleg fokhagyma gerezdekkel, rizzsel és salátával tálalom.

Hozzávalók

2 nagyobb marha szelet, lehetőleg rostélyos

3 evőkanál szójaszósz

2 evőkanál sake [szake]

1 evőkanál mirin

Hozzávalók:

Kb. 500 g csont nélküli csirkemell, szárny vagy comb, illetve egyéb süthető csirkerész bőrrel együtt

3 evőkanál szójaszósz

2 evőkanál mirin (ázsiai és bio boltokban kapható édes főzőbor)

1 kiskanál nádcukor (elhagyható)

1 kiskanál gyömbérlé (én fokhagymaprésben szoktam kipréselni. Lehet több is, mint egy kiskanál, ettől intenzívebb lesz a gyömbéres íz, de aki szereti, az tegyen bele bátran)

2 kiskanál sake [szake] vagyis főzőbor, helyettesíthető sherry-vel, vagy jó minőségű fehérborral

egy kis só

2 kiskanál olaj 

Díszítéshez illetve köretnek tökéletes a sárgarépa, póréhagyma, újhagyma, citromkarika, shiitake vagy más gomba.

Ahogy fent is írtam, érdemes a húst egy éjszakára, de legalább pár órára beáztatni 2 evőkanál sake-mirin-szójaszósz-cukor-gyömbérlé keverékébe. Tehát készítsünk a fent megadott mennyiségből szószt, és ebből vegyünk ki 2 evőkanállal, öntsük a csirkére, és abban pácoljuk. (A csirkemellhez én vizet és citromlevet is szoktam adni, hogy ne száradjon ki. Ilyenkor mindenképpen üvegtálba kell tenni, hogy a savak ne lépjenek kölcsönhatásba az edénnyel.) A hús sütőben és serpenyőben is kisüthető, de a sütőben sütésnél is serpenyővel kezdünk. Ha először serpenyőben, majd sütőben akarjuk kisütni, akkor egy sütőbe is tehető nyeles edényben kell elősütni a húst egy kis olajban, mindkét oldalát nagy lángon, majd hozzáönteni a maradék szószt, és ezután kell az előmelegített sütőbe tenni. Fontos, hogy mindig a bőrös felével kezdünk. Ha mellet sütök, akkor alacsony hőfokon kezdem, és csak az utolsó 5 percben hevítem fel a sütőt 170 fokra, de a szárny, comb mehet végig 180 fokon. Időt azért nem írok, mert mindenkinek más a sütője, ezért érdemes a húst villával szurkálni sütés közben, hogy ellenőrizzük az állagot. Nem érdemes magas hőfokon sütni, mert akkor csak ráég a szósz.

Ha csak serpenyőben sütöm, akkor pedig a bőrös részével lefelé teszem a húst a kicsit felhevített olajba, és közepes hőfokon aranybarnára sütöm. Ezután lejjebb veszem a hőmérsékletet, és további 5 percig sütöm. Megfordítom, és továbbra is alacsony hőfokon megint 5 percig sütöm. Ha gombát is készítek hozzá, akkor beleteszem a gombát is a serpenyőbe, és együtt sütöm a hússal. Kiveszem a gombát és a húst, beleöntöm a serpenyőbe a maradék szószt, és a felére csökkentem a mennyiséget alacsony hőmérsékleten. Visszarakom a húst - ha használtam gombát, akkor a gombát is -, és addig sütöm közepes hőmérsékleten, amíg a szósz teljesen el nem fő. Ez még további pár perc. 

Sárgarépából, póréhagymából és jégcsapretekből készült salátát és egy kis tálkában rizst teszek mellé.

Hozzávalók:

300 g shiitake [sítake] gomba

1 doboz tófu (ha épp nincs otthon, akkor a gomba is elviszi az ételt egymagában)

5 evőkanál szójaszósz

1 evőkanál méz (érdemes közben kóstolgatni, aki édesebben szereti, annak mehet akár 2 kanál is :)

1 evőkanál szárított, vagy 1 csokor friss petrezselyem

3 evőkanál sake [szake], vagy sherry, esetleg jó minőségű fehérbor

4-500 g spagetti tészta

Parmezán sajt a tetejére (elhagyható)

Először is a gombákat 4-5 felé vagdalom, a tófut pedig először tányérra teszem, konyhapapírral felitatom a nedvességet, és amennyire csak lehet, szárazra törölgetem. Miközben ügyelek, hogy ne essen szét, nagyjából egyforma kockákra vágom. Olíva-, vagy szezámolajon (elvileg nem szabad hevíteni, tehát semmiképpen ne magas fokozaton használjuk) közepes lángon sütögetni kezdem a gombát, aztán amikor illatozni kezd, hozzálöttyintem a szakét. Alkoholtartalom sutty, elillant, és ekkor jöhet a szójaszósz, a petrezselyem és a méz, kb. 2 perc múlva pedig a tófu. Ekkor kis lángra, vagy alacsony hőmérsékletre kapcsolok, mert ahhoz, hogy a tófu kockák ne essenek szét, fontos, hogy ne magas hőmérsékleten hevítsük, inkább csak melegítsük. Ha a spagetti megfőtt, de nem túl, meg szét, mert al dente maradnak benne a jó dolgok, akkor összekeverem a gombás tófuval. Ha nincs tófu, úgy is nagyon finom. Igazi fúziós kaja időzavarban szenvedőknek.