A soba [szoba] szó hajdinát jelent, de egyben egy nagyon vékony tésztafajta neve is. A tészta természetesen hajdinából készül, ebből következik, hogy nagyon egészséges. Talán ezért is van, hogy gyerekkoromban ki nem állhattam, de nem a hajdinával volt bajom, hanem azzal, hogy egészen véletlenül minden kedves ismerős soba étterembe vitt minket, és egyszerűen besokalltam tőle. Ráadásul a soba tésztából készült zarusoba tényleg nem kifejezetten gyermekbarát étel, ha csak arra gondolunk, hogy nem áll másból, mint ebből a bizonyos hajdinatésztából jéghidegen, a rá szórt alga csíkokból, valamint a mellé kis csészékben tálalt szójaszósz alapú szószból és újhagymából. Slussz. Hát csoda, hogy egy 11 éves a világvégére fut előle? A soba eme fajtája olyan mély nyomokat hagyott bennem, hogy később sem voltam képes megbarátkozni vele, és minden egyes alkalommal, amikor lehetőségem volt elkerülni, mert pl. ki lehetett váltani a vastagabb udon nevű tésztával, akkor úgy is tettem. Egészen addig, amíg fel nem fedeztem sült formáját, és bele nem szerettem ebbe a verzióba. A yaku [jaku] szó jelentése süt, éget, a yaki [jaki] pedig sütést, grillezést jelent. Mivel a japánok hagyományosan nem használnak sütőt, csak egy kicsi sütésre alkalmas tepsijük van a gázlap alatt, amelybe csupán néhány halacska fér be, ezért a yaki szó a tűzön közvetlenül megsült dolgokra vonatkozik. Ez lehet hús, zöldség, tészta, bármi, a yakitori pl. sült csirkét, a yaki niku sült húst, a tako yaki sült polipot, a yaki soba pedig sült hajdinatésztát jelent. A legérdekesebb szóösszetételek az okonomi yaki, ami szó szerint annyit tesz, hogy azt sütjük, amit ön szeretne, és a sukiyaki [szukijaki], amiből a suki ekét jelent. Sukiyaki receptet majd később teszek fel, most inkább a soba-ról szólnék még pár szót, annak is a sült verziójáról, meg arról, hogy milyen jó dolog is az, amikor az ember egy jó nagy társasággal betér egy yaki soba-ra és okonomi yaki-ra szakosodott étterembe, különösen télen, amikor csontig átfagyva száll le a bicikliről, és vonszolja be magát a forró gázlapokkal teli helyre. Az én kedvenc yaki soba éttermem két szintes, az alsó szinten fapadló van, hatalmas asztalok, az asztallap helyén sütőlapok, a felső szint pedig tatamis, szintén sütőlapokkal felszerelt, viszont alacsony asztalokkal. A társaság tagjai helyet foglalnak, majd miután mindenki kiválasztotta, hogy milyen feltéttel (marha, disznó, csirke, tengeri herkentyű, esetleg vegetáriánus) kéri a tésztát, a személyzet felszolgálja a ház ajándékát, a fejenként egy darab tojást. Azt ők vágják rá a forró sütőlapra, de a tészta és a feltét rápakolása már a vendég dolga. Az asztalon van szósz, egy kis alga, gyömbér, mindenki azt és annyit tesz az ételére, amennyit csak akar. A tészta és a rávalók pár perc alatt megsülnek, és az egész a tükörtojással együtt fogyasztható. Olcsó, finom, laktató, télen melengető étel, az elkészítése pedig még szórakoztató is. Ezek a helyek mindig tele vannak, főleg a diákság körében népszerűek, úgyhogy nekem mindig diákkorom telei jutnak róla eszembe.
Hozzávalók:
300 g soba tészta (Ázsiai és bio boltokban kapható)
1 sárgarépa
150 g sertés (szűzérme a legjobb, de combból is tökéletes)
1 zöld kaliforniai paprika
1 gerezd fokhagyma
1 fél fej fejes káposzta
1/2 fej vöröshagyma
2 evőkanál (szezám) olaj
2 evőkanál sake [szake] (Ázsiai boltokban kapható)
1 evőkanál szójaszósz
A tálaláshoz tonkatsu [tonkacu] szósz, gyömbér savanyúság és alga csíkok. (Ázsiai boltokban kapható)
A szoba tésztát a használati utasításnak megfelelően elkészítem. Fontos, hogy ne főzzük túl, és a a szűrés után közvetlenül hideg vízzel öblítsük le. Közben gyufaszál vékonyságú csíkokra felaprítom a meghámozott répát, nagyobb darabokra vágom a hagymát, és nagyon vékony csíkokra felszeletelem a húst. Érdemes előzőleg 15-20 percre mélyhűtőbe tenni, hogy könnyebb legyen kb. 1 mm-es csíkokra felvágni. Apró darabokra vágom a káposztát, felszeletelem a kapliforniai paprikát és a fokhagymát. Ha ez megvan, akkor az olajat egy serpenyőben, még jobb, ha wokban felhevítem, majd a forró olajban megsütöm a vöröshagymát és a sárgarépát. Kb 2 perc után hozzákeverem a húst és a paprikát, majd újabb 2 perc múlva hozzáadom a fokhagymát és a káposztát. Megint kevergetem úgy 2 percig, és most a tésztát öntöm közéjük, meglocsolom a szakéval, a szójaszósszal, és amíg átforrósodik a tészta, kevergetés mellett sütöm. A szósszal leöntve forrón tálalom.
A japánok étkezési szokásai sokat változtak az idők folyamán, és erről a hagyományos japán ételek vizsgálatakor győződhetünk meg a legjobban. 
Nyáron tökéletes saláta alap a friss spenót. Az izakaya-k [izakaja, az a-t ejtsd rövid á-nak] japán "ivók" egyik nagy slágere. Nem szabad túlfőzni, mert akkor elveszíti frissességét, zamatát, de ezen kívül nem kell semmire sem ügyelni, annyira borzasztóan egyszerű étel.
Az onigiri (a japánban a ni kiejtése minden esetben nyi!, tehát ejtsd onyigiri) főnevet a nigiru [nyigiru] igéből képezzük, melynek jelentése megfog, megmarkol, megragad, összenyom, présel. A főnév egyébként ajtó, fiók esetében fogantyút, kilincset is jelent, utalva a formára, mely általában dudor, bütyök alakú. Van tehát a rizs, ezt kell nyomkodni, amíg gomb alakú nem lesz. Na jó, de nem mindegy, hogy milyen a rizs. Anno domini a 90-es évek Magyarországán akartam életemben először rizst főzni, annak rendje és módja szerint japán származású rizsfőzőmben. A gépen volt programozó, időre párolt, igen ám, de én valami nálunk kapható "B" rizst helyeztem a készülékbe, és hazafelé már a bejárati ajtóban megcsapott az émelyítő takarmányszag. Mindenkitől elnézést kérek, akit érzékenyen érint, de az olcsó rizsfajták maximum rizibizinek jók, sok-sok borsóval, úgy, hogy rizsre ne is emlékeztessen még az állaga sem. Nem hiszem, hogy véletlen, hogy a magyar gyerekek előbb választják a héjában sült krumplit, mint a rizst, legalábbis régebben ez így volt. Azóta sem sokat változott a helyzet, ha csak arra a bizonyos Benjámin nevű unokabácsira gondolok, meg az ő dobozból elővarázsolható szénaszagú gabonájára. A japán rizs más. Illatos, igazgyöngyszínű, és nagyon finom. Ezen kívül tapad is, tehát lehet nyomkodni olyan formára, amilyen éppen tetszik. Gombóc, tetraéder (hoppá, ez a háromszög alakú gúla? szép név...), téglatest, nyuszika, bármi lehet belőle, csak ne adjuk fel a nyomkodást. Ma már szinte bárhol lehet úgynevezett szusi rizst kapni, nekem van egy különbejáratú szuperlatívuszos kedvenc lieblingem, de erről majd később. Térjünk vissza a recepthez. Tehát
Egyik kedvenc éttermemben ezt a salátát úgy tudták elkészíteni, hogy 8 éve nem tudom reprodukálni, pedig már nagyon sokszor próbáltam. Sajnos a receptet nem tudtam kiszedni belőlük, de nem adom föl, próbálkozom a hozzávalók kombinálásával. Igazi vitamin és energiabomba azoknak is, akik egyébként nem szeretik az avokádót.