Még mindig tart a padlizsán szezon, de ilyenkor nyár végén különösen elkap a hév, vagy inkább a kétségbeesés, hogy minél többet egyek belőle, amíg még lehet. Japánban volt egy kedvenc helyem, ahol házias ételeket árultak, dobozba csomagolva lehetett hazavinni, és nagyon praktikus volt nyáron, amikor a 40 fokban képtelen lettem volna otthon főzni. Japánban a kézzel készült ételt [手作り料理] (tedzukuri rjóri) nagy becsben tartják, és egyre több olyan hely nyílik, ahol hagyományos japán fogásokat árulnak. Ami állandó, az a miso shiru (miszo siru) és a rizs, ez utóbbit ipari rizsfőzőben főzik, és onnan szedhet magának az ember különböző méretű dobozokba. A rizshez és a leveshez pedig különféle kísérő fogások közül lehet választani, ez az おかず (okadzu), párolt zöldségek, sült húsok, ilyesmik. A miso-ba forgatott padlizsán nagy kedvencem, többféle elkészítési módot is megosztok majd. De most először is álljon itt egy alap recept.
Hozzávalók:
Kb. 400 g padlizsán
2 szál újhagyma
2 evőkanál szezámolaj (esetleg olíva)
1 kis chili paprika
2 evőkanál vörös miso [miszo] (Ázsiai és bio boltokban kapható)
3 evőkanál szójaszósz
3 evőkanál mirin
2 evőkanál nádcukor (vagy 1 evőkanál méz)
2 evőkanál sake [szake] vagy sherry, esetleg jó minőségű fehérbor
2 kiskanál dashi [dasi] por (Ázsiai és bio boltokban kapható granulátum) (elhagyható)
szezámmag és petrezselyem a tetejére
A padlizsánt és a hagymát falatnyi darabokra vágom. A padlizsánt 10 percre hideg vízbe teszem, majd papírtörlővel szárazra törlöm. Miközben az olajon kis lángon, - hogy a szezámolajat ne hevítsem túl - megforgatom a hagymát és a padlizsánt, majd pedig fedő alatt párolom, addig összekeverem a többi hozzávalót egy tálban. Kb. 3-4 perc elteltével, amikor már a hagymának és a padlizsánnak is szép színe van, leveszem a fedőt, és a szószt hozzáöntöm. Pár perc alatt készre főzöm, és forrón tálalom. Húsétel, rizs, miso [miszo] leves és friss saláta mellé tökéletes kísérő.
