A Japánban kedvelt gombák közül már nálunk is elérhető néhány. A legnépszerűbb a shiitake [sítake, nem sitake!], amely már trendi magyar éttermek, bisztrók étlapján is megtalálható. A shiitake tényleg fantasztikus, de főleg nyersen, mert hogy már úgyis kapható tálcán, celofánba csomagolva. Szárított formában is teljesen jól használható, de a friss gomba illata semmivel sem összehasonlítható. A shimeji [simedzsi] nevű gombát (Lyophyllum shimeji) levesbe teszik, vagy tenpura formájában találkozhatunk vele, de népszerű nitsuke [nyicke] verziója is, amikor édes szószban párolják. Nagyon jól megy tészta ételekhez, erre bizonyíték ez az elnyugatiasított variáció, mely ugyan nem tartozik a hagyományos japán ételek közé, viszont az íze az csodálatos, hétköznapi 10 perces vacsorára tökéletes fúziós fogás.
Hozzávalók:
spagetti (ki mennyit eszik, annyit főzzön, de al dente legyen, mert túlfőzve élvezhetetlen)
1 "csokor" shimeji (ha kisebb darabot kapunk, akkor 2)
4 vékony szelet bacon, vagy császárszalonna (ez is ízlés dolga, aki húst hússal eszik, az tehet bele többet, de úgy is számolhatunk, hogy kb. akkora és annyi falat bacon kerüljön bele, amennyi shimeji fejünk van)
2 gerezd fokhagyma
4 evőkanál olaj (én fele-fele arányban használtam olíva és szezámolajat)
4 evőkanál szójaszósz
4 evőkanál sake [szake] (Ázsiai boltokban kapható főzőbor) vagy jó minőségű fehérbor
só
bors
Kb. annyi idő alatt készül el a bacon-shimeji szószunk, amennyi alatt a spagetti megfő. Tehát amíg fő a tészta felvágom kisebb szeletekre a fokhagymát, a shimeji fejeket leválasztom a tőről, megmosom, megtörölgetem, és falatnyi darabokra vágom. A bacon-t is hasonló nagyságú falatokra szeletelem. 2 evőkanál olajon (1 szezám, 1 olíva) közepes lángon megforgatom a fokhagymát és a bacon-t, vigyázva, hogy nehogy leégjen. Hozzákeverem a gombát is, két-három forgatás, és ekkor már a tészta is leszűrhető. Belekeverem hát a spagettit is, és a sake-val lelöttyintve jól összeforgatom a többi hozzávalóval. Végül hozzáöntöm a szójaszószt, megsózom, borsozom és tálalom. Aki szereti a csípőset, annak egy kis chili karikát ajánlok a tetejére. Vigyázat, másnapra nem marad, akármekkora adagot is készítettünk!
Ma már Magyarországon is elérhető az egyik japán alapétel, a tōfu (豆腐) [tófu]. Japánul hosszú ó-val ejtjük, nem röviddel, a szó pedig a bab és a megsavanyodik, elromlik ige két írásjegyéből áll. Magyarul a szójabab túró, szójabab kocsonya, esetleg szójabab zselé kifejezéssel fordítható, bár egyik szavunk sem adja vissza a tōfu igazi értelmét. Aki evett már miso (味噌) [miszo] levest, az tudja, hogy levesbetétként is kitűnő, de nagyon sokféleképpen fogyaszthatjuk. Különösen ajánlott vegetáriánusoknak magas fehérje tartalma miatt. Ázsiában mindenhol nagyon kedvelt, sokféleképpen variálható alapanyag. Ígérem, hogy rengeteg tófuból készített japán étel receptjét fogom megosztani, de most elsőként álljon itt egy elnyugatiasodott, hipergyorsan elkészíthető tésztaétek. A másik fő alapanyag a shiitake (椎茸) [sítake] gomba, mely a másik nagy kedvencem, a japán konyha egyik hatlövetűje. Egy pár éve már nálunk is kapható frissen fóliázott, illetve szárított formában. Mindkettő jó, csak a szárítottnál kalkuláljunk pluszban pár órát, mert áztatni kell.