Banzai! Akihito császár holnap 81 éves. De nem ennek örömére csillognak olyan szépen ilyenkor a japán boltok, áruházak. Bár a japánoknál nem hagyományos ünnep a karácsony, és semmilyen szertartás nem kapcsolódik ehhez a keresztény jeles naphoz, a karácsonyi dekorációk és persze a karácsonyi dalok elárasztják ilyenkor az utcákat. Bár korábban már sokat írtam a témáról, azt nem győzöm hangsúlyozni, hogy amikor Japánból az ember hazajön Európába - és ez nem csak Budapestre vonatkozik -, akkor azt veszi észre, hogy az itteni ünnepi hangulat eltörpül a szigetországihoz képest. Na, de az már csak úgy van, hogy ha Japánban csinálnak valamit, azt nagyon csinálják. A karácsony este (kurisumasu iibu [kriszmasz íbu, uz u-t ejtsd az u és ü között] legfontosabb kelléke az eper torta, ennek receptjét korábban már megosztottam, és ezzel nagyjából vége is a "hagyományos" fogásoknak. Így az idén a mézeskalács mellé beillesztettem ezt a végtelenül egyszerűen, gyorsan elkészíthető süteményt az adventi sütögetésbe. Bár nem karácsonyi, azért jól megfér az ünnepi asztalon a többi édesség közt.

A fekete szezámmag pedig egyébként is ránk fér, mert A, E, B és D vitamin tartalma mellett ráadásul még kalcium is annyi van benne állítólag, hogy lekörözi a tehéntejet. Én szinte mindenre teszek, egyformán finom sült húson és zöldségen, de amint a mellékelt ábra mutatja, süteménybe is rakhatjuk. Japánban nagyon fontos hozzávaló, mind a mag, mind a belőle készített olaj alapélelmiszer. Egy helyes kis mozsárban törik össze, aminek recés a széle, de sima mozsárban és darálóban is megőrölhetjük. Japánban ez a tevékenység mindennapos, még egy olyan mondás is van, hogy "megőrli a szezámmagját", vagyis hízeleg neki, nyalizik

A tésztát kiszaggathatjuk hagyományos mézeskalács formázóval is, és akkor meg aztán végképp beleillik az ünnepi körképbe. Egy nagyon kedves japán barátnőmtől kaptam a receptet, aki amikor vendégségbe hozott nekünk ebből a sütiből, akkor hoppon maradtam. 10 perc alatt elfogyott, nekem alig jutott pár morzsa, így kénytelen voltam megsütni.

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Hozzávalók (20 darabhoz):

50 g vaj

40 g barna vagy inkább nádcukor

1 tojássárgája

90 g süteményliszt

5 g fekete szezámmag frissen őrölve

porcukor

A szoba hőmérsékletű vajat a cukorral egy kézi habverő segítségével jól összedolgozom. Hozzáteszem a tojássárgáját, és addig keverem, amíg homogén massza nem lesz. Hozzákeverem a lisztet és a szezámmagot, majd egy spatulával gurigává formázom. Kézzel addig gyúrom, amíg egy 2-3 cm átmérőjű rudat kapok, amit folpackba tekerek, és a mélyhűtőbe teszem fél-1 órára. Ha porcukorral készítem, akkor előtte a folpackra rászitálom a porcukrot, és meghengergetem rajta a tésztarudat. Egy éles késsel tetszőleges vastagságú szeletekre vágom, és a 180 fokra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt készre sütöm. 

Japánban - mint ahogy már sok más ünnep kapcsán megszokhattuk - nem teljesen olyan a Valentin-nap, mint máshol. Az ókori keresztény papról mit sem tudva, tulajdonképpen üzleti megfontolásból kezdték el az egészet, azaz kezdte el egy bizonyos Hara Kunio nevű csokigyáros. Történt ugyanis, hogy az 1935-ben született és irodalom szakon diplomázott Hara úr az egyetem után édesapja 1950-ben alapított csokoládégyárában kezdett el dolgozni. Már általános iskolás korában felismerte, hogy a háború után óriási befolyása lesz Amerikának Japánban, és ezzel együtt a kultúra is teret hódít majd. A vízszintes írás beszivárgásának kezdetén a Hara vezetéknév helyett jobbnak látták a Mária angol változatát, a Mary-t (japánul merínek ejtik) használni, és innen jött a Mary's chocolate elnevezés. http://www.mary.co.jp/ A 23 éves Hara 1958 februárjában negyedéves egyetemistaként épp a papa cégénél részmunkaidőben dolgozott, amikor egy barátja küldött neki egy képeslapot Amerikából. Innen tudta meg, hogy a tengerentúlon az a szokás, hogy február 14-én virágot és csokit adnak egymásnak az emberek. Több sem kellett az Isetan [iszetan] áruházban dolgozó fiatalembernek, csinált is ízibe egy hirdetőtáblát, kitett pár tábla csokoládét, és rögtön el is adott belőle 3 darabot. Így kezdődött a Valentin-nap Japánban. Egy évvel később már felkészültebben várta a jeles napot a cég, szív alakú csokikba vésték azoknak a hölgyeknek a nevét, akik szerelmüknek csokit vettek ajándékba. Így lett aztán a Valentin-nap a nők szerelmi vallomásának napja. Manapság pedig divat a főnöknek, barátoknak, tehát általában minden férfinak, aki csak a nő közelében él és mozog csokit ajándékozni. Persze a szíve választottjának egy rendes japán nő saját kezűleg készít csokit. Annak idején, amikor japán lányokkal laktam egy kollégiumban, a február 13-a konyhai sürgés-forgással telt, késő éjjelig sütötték a csokit a barátjuknak. Én az idén egy roppant egyszerű verziót választottam, kevesebb ideig tart az elkészítése, mint kifizetni egy tábla csokit a boltban. És még egészséges is. Éljenek a férfiak!  

Hozzávalók kb. 15 db-hoz:

200 g étcsokoládé (minél jobb minőségű, annál finomabb lesz a csokink. Én a dm-ben kapható Alnatura bio csokit használtam)

20 g sózatlan vaj

50 ml habtejszín

cukormentes kakaópor

A tábla csokit kézzel - lehet késsel is - széttöröm, és a vajjal együtt egy hőálló edényben megolvasztom. Egy kézi habverővel jól összedolgozom a vajat és a csokit, majd hozzáöntöm az előtte kicsit megmelegített tejszínt. Megint jó alaposan összekeverem a habverővel, majd belekanalazom a szív alakú bonbonkészítő formába, hűtőbe teszem kb. 3 órára - ha nem dermed meg, fél órára még a fagyasztóba is be lehet tenni -, megforgatom a kakaóporban, és ennyi. A hatás nem marad el... :)

Ki gondolná, hogy óriási különbség van a hanbāgu és a hanbāgā között? Mindkettő angol eredetű persze, és köze van a hamburgerhez, csakhogy a hanbágu (az első a helyett ejts rövid á-t, a másodiknál pedig hosszút) buci nélküli hús szósszal leöntve. Kedvelt főétel ebéd menükben, kérhető sült krumplival, de általában rizzsel eszik, szigorúan késsel és villával, lévén külföldi eredetű étel. Káposztasalátával zseniális. A hanbāgā viszont a sima hamburger, melynek számtalan létezési formája van, a legismertebb gyorsétteremláncbelitől az originál japán stílusú wasabis, szójaszószos változatig. Ez utóbbi csodák kaphatóak a Mos Burger (japánul mosu bāgā [moszu bágá] nevű láncnál http://www.mos.co.jp/index.php, http://en.wikipedia.org/wiki/MOS_Burger ahol az egyik legcsúcsabb verzió a garnélarákos hamburger. A legegészségesebb minden bizonnyal a raisu bāgā [raiszu bágá], azaz a rizsből készült zsemlébe helyezett japán stílusú hamburger, melynek forgalmazásában az éjjel-nappali üzletek élen jártak a boldog 90'-es években. Aztán onnan eltűntek, de a Mos Burger ma is lelkes híve ennek az újításnak. Szóval irány a McDonald's, de vigyünk tubusos wasabi-t és lapos üvegben szójaszószt. Vagy csináljunk otthon eredeti japán hanbāgu-t.

300 g darált hús, lehetőleg marha és sertés fele-fele arányban, de sertés helyett lehet csirke is

3 evőkanál zsemlemorzsa

1 tojás

1 evőkanál fehér miso [miszo]

4 evőkanál sake [szake] vagy sherry, esetleg jó minőségű fehérbor

1 szál újhagyma

1/2 evőkanál szójaszósz

2 evőkanál vaj

só

bors

olaj

Egy közepes méretű edényben összekeverem a zsemlemorzsát és a szake felét. Hozzákeverem a húst, az újhagymát, a tojást, a miszot, a sót és a borsot, és alaposan összedolgozom. Kézzel olyan formára alakítom a húspogácsákat, amilyenekre csak akarom, és közepes hőfokra melegített serpenyőbe teszem az előre felhevített olajba. Mérettől függően pár percig sütöm mindkét oldalát (kb. 5 perc). Ezután a serpenyőbe öntöm a szake másik felét, a szójaszószt és a vajat, és addig keverem, míg jól össze nem keverednek. Ezzel a szósszal leöntve tálalom a húspogácsákat salátával és rizzsel. Akinek ez a szósz nem elég, az tegyen rá a már nálunk is kapható Tonkatsu [tonkacu] szószból. Kísérőnek reszelt jégcsapretek vagy káposztasaláta tökéletes választás.