Most biztos lesznek olyanok, akik azt mondják, hogy ez hülyeség, a curry nem is japán étel! Mások pedig mondhatják, hogy milyen japánételblog az olyan, amelyik nem évszak szerint csoportosítja az ételeket. Nos, az első képzeletbeli kritikára válaszként elmesélnék egy jó 12 éve történt esetet. Tokió külvárosába voltam hivatalos egyik ismerősöm ismerőseihez, kedves idős házaspárhoz. A férfi a csernobili katasztrófa után szakértőként vett részt az erőmű körüli munkálatokban. Nosztalgiából, vagy más indíttatásból, nem tudom, de egy eredeti ukrán specialitást készített a kedvemért. Már előre beavatott tervébe, így nagyon vártam, hogy a ritka ukrán csodával megismerkedhessek. Amikor behozta a gőzölgő töltött káposztát, nem gondoltam volna, hogy ez a számunkra tradicionálisan magyar étel pontosan ugyanolyan ízű lesz, mint bármelyik magyar háztartásban. Évekkel később egy tokiói kisboltban pedig egy kínai gyártmányú "eredeti orosz" rōru kyabetsu-re, azaz töltött káposztára bukkantam. És hogy ki eszik nyáron töltött káposztát? Hát például én, a Kistücsökben (http://www.kistucsok.hu/), ahol még ezt is frissre, ropogósra, és főleg könnyűre (!) tudják összedobni. Természetesen arra figyelek, hogy az alapanyagok az adott évszakban kaphatóak, mégpedig legjobb formájukban, lehetőleg frissen beszerezhetőek legyenek. Tehát ne akarjunk decemberben epret, a legnagyobb nyári hőségben pedig disznótorost enni. De magam részéről erre a blogra igyekszem olyan ételeket összeválogatni, amelyeket évszaktól függetlenül bármikor érdemes elkészíteni. És igenis minden tipikusan japán étel, amit a japánok Japánban esznek. Bár a curry eredetileg Indiához köthető, sok ázsiai országban eszik "sajátként". Mindenhol a helyi konyhához alakítják, a kínai curry pl. egészen más, mint a japán. Eredeti jelentése ragu, vagy ahogy mi használjuk pörkölt, és tökéletesen illik húshoz, tengeri finomságokhoz, zöldséghez. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Japánban virágoznak a curry gyorsétterem láncok. Az alap a 3 féle erősségű curry, a feltétet pedig a vendég kéri külön, esetleg kombinálva pl. plusz tojást, vagy rákot, de ami mindig ugyanaz, az a rizs köret. Kedvenc kiotói currys étkezdémből mindig más és más curry-variációt szállítottam haza (biciklivel :), a dobozba csomagolt egytálétel télen is, nyáron is remek volt, sosem untam meg. A japánok által japánosított curry más, mint az indiai, általában nem csípős, hiszen a japán konyha pl. a thai konyhával ellentétben nem használ erős paprikát, a curry keverékbe is csak külön kérésre tesznek. Talán ezért is olyan népszerű a menzán, és az ú.n. Family Restaurant-okban, ahol a Japánban szokásos tematikus éttermekkel ellentétben különféle típusú ételekből válogathat a család minden tagja. A curry a gyerekek nagy kedvence. Beszerezhető dobozban a boltokban is, de házilag sokkal finomabb, ráadásul nekünk nincs más választásunk, mint hogy otthon készítsük el a hamisítatlan japán karē-t.
Hozzávalók:
400 g lehetőleg 1 egész disznóhús szelet, én a szűzpecsenyét ajánlom, de elkészíthető tulajdonképpen bármilyen más húsból, csirkéből, marhából, garnélarákból, de vegetáriánusok ehetik zöldségekkel, pl. padlizsánnal, cukkinivel, TV vagy pritamin paprikával. Esetleg keverhetjük a zöldséget a hússal, úgyis nagyon finom.
1 evőkanál curry por
1 vöröshagyma
3 krumpli
1 sárgarépa
1 evőkanál salátaolaj (én olívát használok)
1 babérlevél
1 gerezd fokhagyma
10 g gyömbér
2 evőkanál kutchup
2 evőkanál Worcestershire [vuszter] szósz
½ evőkanál cukor (én nádcukrot használok)
½ evőkanál só
1 kis csokor petrezselyem
4 főre rizs (lehetőleg japán, nálunk sushi rizs néven kapható)
A léhez:
4 csésze forró víz (1 csésze 200 ml)
2 leveskocka (lehetőleg bio!)
A curry szószhoz:
4 evőkanál salátaolaj (olíva)
8 evőkanál liszt
2 és fél evőkanál curry por
A húst kb. 2 cm-es darabokra, a megtisztított sárgarépát félhold alakú szeletekre, a megtisztított vöröshagymát, a megmosott, meghámozott krumplit pedig falatnyira vágom. A húst alaposan összekeverem a curry porral. Az olajat felhevítem egy magasabb falú edényben, a hagymát, sárgarépát, végül pedig a húst együtt párolom. Amikor a hús már kapott egy kis színt, hozzáöntöm a leves alaplét, és 15-20 percig főzöm. Amikor felforrt a víz, kisebbre veszem a lángot, leszedem a habot a cucc tetejéről, és hozzáadom a krumplit.
A curry masszához előveszek egy kisebb edényt, kis lángon olajat hevítek, rászórom a lisztet, világos rántást készítek, az edényt lehúzom a tűzről, és egy kicsit hűlni hagyom. Ezután már csak hozzáöntöm a curry port, és jól összedolgozom. A hús levéből átkanalazok egy keveset, hogy a curry jobban oldódjon, végül a curry masszát hozzákeverem a húsos masszához, vagyis átöntöm az egészet a másik edénybe. Ekkor teszem hozzá az apróra vágott fokhagymát, a gyömbért (a japánok külön kis mozsárban őrlik meg, de késsel is aprítható, vagy fokhagymaprésben, a lényeg, hogy nagyon apróra), a babérlevelet, a ketchupot, a Worcestershire szószt, a sót és a cukrot. Közepes lángon kb. fél órát főzöm.
Mivel eredetileg indiai ételről van szó, a japánok a rizs curryt egytálételként eszik, nem variálnak kisebb tálkákkal, és eszükbe sem jut pálcikával enni. Elő hát a leveses tányérral, minél nagyobb, annál több fér bele, a tányér felére rizs, a másik felére a currys cucc megy, a petrezselyem levelet odarakjuk, ahova akarjuk, az evőeszköz pedig kanál. Gyömbér savanyúságot szoktak hozzá enni, de anélkül is nagyon finom.
Éljen a tartósítószer mentes házi karē raisu!
