Az onigiri (a japánban a ni kiejtése minden esetben nyi!, tehát ejtsd onyigiri) főnevet a nigiru [nyigiru] igéből képezzük, melynek jelentése megfog, megmarkol, megragad, összenyom, présel. A főnév egyébként ajtó, fiók esetében fogantyút, kilincset is jelent, utalva a formára, mely általában dudor, bütyök alakú. Van tehát a rizs, ezt kell nyomkodni, amíg gomb alakú nem lesz. Na jó, de nem mindegy, hogy milyen a rizs. Anno domini a 90-es évek Magyarországán akartam életemben először rizst főzni, annak rendje és módja szerint japán származású rizsfőzőmben. A gépen volt programozó, időre párolt, igen ám, de én valami nálunk kapható "B" rizst helyeztem a készülékbe, és hazafelé már a bejárati ajtóban megcsapott az émelyítő takarmányszag. Mindenkitől elnézést kérek, akit érzékenyen érint, de az olcsó rizsfajták maximum rizibizinek jók, sok-sok borsóval, úgy, hogy rizsre ne is emlékeztessen még az állaga sem. Nem hiszem, hogy véletlen, hogy a magyar gyerekek előbb választják a héjában sült krumplit, mint a rizst, legalábbis régebben ez így volt. Azóta sem sokat változott a helyzet, ha csak arra a bizonyos Benjámin nevű unokabácsira gondolok, meg az ő dobozból elővarázsolható szénaszagú gabonájára. A japán rizs más. Illatos, igazgyöngyszínű, és nagyon finom. Ezen kívül tapad is, tehát lehet nyomkodni olyan formára, amilyen éppen tetszik. Gombóc, tetraéder (hoppá, ez a háromszög alakú gúla? szép név...), téglatest, nyuszika, bármi lehet belőle, csak ne adjuk fel a nyomkodást. Ma már szinte bárhol lehet úgynevezett szusi rizst kapni, nekem van egy különbejáratú szuperlatívuszos kedvenc lieblingem, de erről majd később. Térjünk vissza a recepthez. Tehát
hozzávalók:
4 adaghoz fél csésze sushi rizs (1 csésze 200 ml)
másfélszer annyi víz, mint amennyi rizs
2 csík nori, azaz alga
A töltelék különböző, rengeteg féle onigirit készíthetünk, pl.
tonhal
garnélarák
umeboshi (梅干) [umebosi], azaz ecetben eltett szilva
kerülhet a rizsgombóc közepébe. Ezen kívül még sokfajta van, de kezdetnek vegyünk egy klasszikus tonhalasat.
3 evőkanál lecsöpögtetett konzerv tonhal
ízlés szerint majonéz
fél kiskanál fehér miso [miszo] paszta, de ez el is hagyható
Megmosom a rizst, ez nagyon fontos, méghozzá alaposan, úgy, hogy egymáshoz dörgölöm a rizsszemeket, így tulajdonképpen egymást tisztítják meg. Ha van rizsfőzőnk, akkor az a legkellemesebb megoldás, ha nincs, akkor általános szabály, hogy először felforraljuk a másfélszeres mennyiségű vizet a rizzsel együtt, majd takarékra vesszük, és lassan, kb. 20-25 perc alatt pároljuk készre. Fontos, hogy a fedő tökéletesen illeszkedjen az edényhez, és ne legyen rajta lyuk. Ha kész a rizs, akkor hagyom kihűlni, majd vizes kézzel ketté osztom, gombócom formálok belőle, lyukat fúrok bele az ujjammal, ebbe teszem a tölteléket, majd a másik felével összedolgozom. Addig nyomkodom, amíg a kívánt formára sikerül gyúrni. Körbetekerem, vagy csak félig ráteszem a nori csíkot, és már kész is. Japánban ez a hagyományos szendvics, tízóraira, uzsonnára, de akár kirándulásra is tökéletes. Minden éjjelnappaliban kapható csomagolt onigiri, bár az tele van tartósítószerrel. A legjobb az anyukacsomagolta, házi umebosival és zöld teával az igazi.
