A dashi [dasi] a japán konyha egyik alap hozzávalója. Minden leves és sok más fogás nélkülözhetetlen összetevője, leginkább a húslevesből illetve zöldséglevesből készült alapléhez hasonlít. Csakhogy a dashi halból készül. Először instant változatát mutatom be, azt a dashi nevű port, amit nálunk is lehet kapni az ázsiai boltokban, a leveskocka japán megfelelőjét. A Shimaya [simaja] vállalatot 1950-ben alapították és 1964 óta gyártanak dashi-t. Hozzánk Németországból kerül, de a származási hely Japán. A csomagolás egyik fő érdekessége, hogy ízesítő tonhalpornak fordították magyarra, illetve hogy a német nyelvű összetevők közül egy biztosan kimaradt. A dobozban 10 kicsi zacskó található, ezekre azonban már nem került idegen nyelvű felirat, tehát aki nem tud olvasni japánul legalább úgy, ahogy egy japán általános iskolás, akkor egyetlen szót sem ért a leírásból. (Hogy a gyerekek számára is érthető legyen, a japán nyelvű magyarázatokat hiraganával és nem a bonyolultabb kanji-kkal [kandzsi], azaz kínai írásjegyekkel írták.) Na, de visszatérve ahhoz a részhez, amelyet japán nyelvtudás nélkül is elolvashat egy magyar átlagpolgár, a helyzet az, hogy az összetevőkön kívül az égvilágon semmi sem derül ki a doboz tartalmáról. Az összetevők önmagukban pedig elég rémisztőek, van ugyanis a dobozkában só, glutamát, glükóz, laktóz, szárított tonhal por, ízfokozó E 631 disodium succinate és szárított tengeri növények. Tehát összegezve: 2 egészséges és 5 egészségtelennek tartott anyag.
A dashi-nak egyébként öt fajtája van: 1. konbu és katsuobushi [kacuo busi], 2. konbu, 3. niboshi [nyibosi], azaz szárított szardínia 4. shiitake és 5. szárított szardínia sake-val. A konbu egy algafajta, nálunk is kapható szép nagy lapokban, vagy hosszú csíkokra vágva. A katsuo magyarul csíkoshasú tonhal, a katsuo bushi pedig a szárított, erjesztett és füstölt katsuo. (A többi dashi fajtáról majd a friss dashi készítésénél lesz szó.) Az instant dashi-ról el kell még mondanom, hogy a glutamátot manapság összefüggésbe hozzák allergiával, hiperaktivitással, különböző halálos betegségekkel, és bár nagy mennyiségben biztosan veszélyes, azt azért nem gondolom, hogy egy egyébként egészségesen, tehát készterméket és gyors éttermi ételt, valamint ízfokozókat és egyéb szörnyűségeket nem fogyasztó emberre ártalmas lehetne 1 kiskanál dashi por. Azt viszont én is fontosnak tartom, hogy kisgyerekek lehetőleg ne egyenek belőle, én a másfél éves miso [miszo] levesért rajongó gyermekemnek külön készítem a levest instant dashi nélkül. Dashi-ra viszont szükség van, mert ez adja a japán ételek sava-borsát. Szó szerint. A vicc az, hogy egy átlag magyar embernek esélye sincs a feldolgozási módját megérteni csupán úgy, hogy begyalogol egy ázsiai boltba, és ott megveszi a dashi-t, mert a zacskón ezt találja:
Álljon hát itt a magyar fordítás:
Egy zacskóban 5 g por található
miso shiru [miszo siru], azaz miso leves 5 fő
udon, soba [szoba] 2 fő
oden 2 fő
Azt gondolom, hogy ez lényeges információ, még akkor is, ha az oden-nel kapcsolatban már én is panaszkodtam, hogy nálunk nem elérhetőek az alapanyagok, de miso leves, udon és soba ezen a blogon is szerepel. Szóval aki eddig nem tudta, hogy a dashi-ból milyen mennyiséget használjon egy főre, annak remélem segíthettem.
