Gyerekkoromban ki nem állhattam a sütőtököt. Nem sok nemszeretem ételem volt, de a görögdinnye és a sütőtök ezek közé tartozott. Aztán végül mindkettőt Japánban szerettem meg, és valószínűleg azért, mert végre nem ipari mennyiségben találkoztam velük. Mert hát vegyük pl. a görögdinnye esetét a kisgyerekkel. Egy strandlabda nagyságú gyümölcsöt megvesz a család, majd mindenki kap belőle egy akkora darabot, hogy ha azt megeszi, garantáltam elmegy tőle a kedve a következő szezonig. Ezzel szemben Japánban nem is láttam egészben dinnyét, csak a tengerparti társasjátékban, amikor bekötött szemmel forgatás után kell a dinnyét bottal szétütni. Egy kicsi szeletet raknak csupán desszertként az ételek mellé, és hát egy falatnyi dinnyét még az a gyerek is meg tud enni, aki egyébként nem szereti. Sütőtököt is lehet szeletelve kapni, nem kell mindjárt másfél kilót hazacipelni. Sütőtök szezon idején egy kis darabka kerül minden bentóba, azaz ételes dobozba, így aztán nem kell félni a túladagolástól. A Japánban termesztett sütőtök különbözik a nálunk kapható úgynevezett sonkatöktől, gömbölyű alakja miatt leginkább a Halloween töknek nevezett fajtára emlékeztet, a héja azonban zöld. Általában nem szokták meghámozni, ami nagyon megkönnyíti a feldolgozást, lévén a héj lehúzása még egy kisebb példány esetén is embert próbáló feladat. A tök japánul kabocha [kabocsa], feltételezhetően azért kapta ezt a nevet, mivel a portugálok Kambodzsából vitték először Japánba. Nálunk kabocha-tökként szerepel a nyilvántartásban. Japánban hagyományosan miso [miszo] kerül a levesbe, egy szójababból készült paszta, ezért minden japán leves miso leves, de amerikai mintára elterjedt a pumpkin soup, azaz sütőtök leves is. Sem ez, sem a corn soup (kukorica leves) nem kapott semmilyen japános beütést, ezért sajnos kedvenc pumpkin soup-omat maximum az amerikaikonyhamagyarul.blog.hu oldalon lehetne megosztani. :) Ez a változat viszont nagyon is japános, kicsit desszertbe hajló, de minden más ételhez nagyon passzoló fogás. Vigyázat, lehet, hogy nem lesz elég belőle egy kis darabka!
Hozzávalók:
Fejenként 3-4 darabka sütőtök (300 grammal számolva)
1 evőkanál nádcukor
1 evőkanál mirin (Ázsiai és bio boltokban kapható)
1 evőkanál szójaszósz
Fekete szezámmag a díszítéshez
A tök szeleteket egy serpenyőbe teszem, a vízzel felhígított cukrot és a mirint belekeverem, és alacsony hőmérsékleten melegítem. Amikor forrni kezd fedőt teszek az edényre, és kb. 5 percig közepes lángon párolom a tököt. (A vizet közben pótolom, ha nagyon besűrűsödne.) Hozzáöntöm a szójaszószt, és amíg a lé teljesen el nem főtt, tovább párolom. Akkor van kész, amikor a tök már puha, de még nem esik szét. Szezámmaggal díszítve tálalom.
