aug
17

1-DSCN5754.JPGA japán konyhaművészetben alaptétel, hogy olajos, sült ételek mellé ecetes íz passzol. Nyáron a 42 fokban, amikor az embernek alig van étvágya, magában is jól jön egy kis savanykás salátaféle. Ráadásul az ecetnek baktériumölő hatása is van, nem véletlenül használják régóta tartósításra. Ne feltétlenül a magyar boltokban kapható vízkőoldóra gondoljunk, ecetből ma már nálunk is nagyon sokféle elérhető. Ehhez az ételhez én a rizsecetet ajánlom, de biztos nagyon finom gyümölcs, vagy esetleg más gabonából készült ecettel is.

A polip állítólag 25 kilót is nyomhat, de nálunk viszonylag nehéz ilyen példányokkal összefutni. Kicsi, aranyos polipokat frissen is vehetünk, ezeket pik-pakk meg lehet főzni. Nem drága, elég belőle kevés is, ráadásul nagyon egészséges. Ha már megvettük a pici polipunkat, akkor már csak azt kell eldöntetünk, hogy lefagyasztjuk -e, vagy frissen használjuk. Forró nyár estékre csodálatos, frissítő vacsora. 

 

Hozzávalók:

2 kisebb kígyóuborka (összesen kb. 180 g)

wakame (bio és ázsiai boltokban kapható) áztatás és kicsavarás után 80 g

1 nagyobb darab gyömbér, ki hogy szereti...

120 g polip 

1 kiskanál só

4 evőkanál rizsecet

2 evőkanál nádcukor

1 kiskanál szójaszósz

 

Egy lábosban vizet forralok, és amikor már fő a víz, akkor a jó alaposan megmosott polipot elkezdem belemártani a forró vízbe úgy, hogy először a csápjait teszem bele, egy kicsit a vízben tartom, majd az egész testet az edénybe csúsztatom. Amíg a polip fő, addig az uborkát szeletekre reszelem, sóval megszórom, és félreteszem. A wakame-t leforrázom, majd hideg vízbe áztatom 10 percre. A meghámozott gyömbért vékony csíkokra vágom. Mivel az uborkában is nagyon sok víz van, nem is beszélve a vízbe áztatott wakame-ről, a legfontosabb, hogy a lehető legjobban megszabaduljunk a nedvességtől. Ezért nagyon fontos, hogy alaposan kicsavarjuk a sós uborkát és a wakame-t, kicsavarás után pedig még szűrőbe is tehetjük, hogy biztosan eltávolítsuk a vizet. Egy tálba öntöm az ecetet, a cukrot, a sót és a szójaszószt, és jól összekeverem. Forrástól számított 30 perc elteltével kiveszem a vízből a polipot , és falatnyi darabokra vágom. Egy üvegtálban óvatosan összekeverem az uborkát, a wakame-t és a polipot,. és leöntöm a szósszal, majd összedolgozom. Bármilyen étel mellé tökéletes választás, de akár önállóan is megállja a helyét. 

jan
31

DSCN4738.JPGHozzávalók:

200 g sertés szűzpecsenye

5 g szárított wakame (bio és ázsiai boltokban kapható)

pár szál újhagyma

1/4 pohár szójaszósz

1 kiskanál dashi nevű por koncentrátum (ázsiai boltokban kapható) 1/4 pohár meleg vízben feloldva

1 db citrom (az egyik felét léként használom fel, a másik felét felkarikázom dísznek)

 

Szükségünk van jégre, tehát először arról kell gondoskodni. A wakame-t beáztatom a használati utasításban leírtak szerint (általában 10 perc), majd kiveszem a vízből és falatnyi darabokra vágom. Vizet forralok, a jeget kiveszem a mélyhűtőből, beleteszem egy tálba, a wakame-t szűrőbe teszem és a forrásban lévő víz fölött nagyon rövid ideig párolom. A szűrőből rögtön a jeges vízbe teszem, hogy nehogy túlfőjön. Jól kifacsarom, és félreteszem. A hagymát a forrásban lévő vízbe teszem, kb. 1 perc után kiveszem és lehűtöm. A vékonyra szeletelt húst (érdemes legalább negyed órára mélyhűtőbe tenni, hogy könnyebb legyen vágni) ugyanabba a forró vízbe mártogatom egy hosszú pálcika segítségével. Ha nincs pálcika, akkor jó egy fogó is, a lényeg, hogy a szeleteket egyenként mártom a vízbe, és amikor megfőtt, gyorsan jégbe teszem. A húst, a wakame-t és a hagymát citromkarikákra teszem, a citrom levét összekeverem a szójaszósszal és a dashi-s vízzel, és egy kis tálkában a hús mellé tálalom. 

júl
27

A miso (味噌) [miszo és nem mizo!] szójabab paszta, melynek használatát a Heian korban (794-1185) tanulták el a japánok a kínaiaktól. Ez a semmivel sem összetéveszthető karakteres íz az alapja a miszo levesnek, japánul shiru-nek (汁) [siru], tehát a levesbetét ugyan változik, de a miszo marad. Többféle miszo létezik, a fajtákról majd egy külön fejezetben lesz szó. A japán fogások elfogyasztásánál talán az a legérdekesebb, hogy nincs sorrend, tehát mindenki akkor és azt eszik, amit éppen megkíván. Kis adagban ugyan, de sokféle étel közül lehet választani, és egyáltalán nem kötelező az előétel-leves-főétel sorrend betartása. A miso levest is sokan az étkezés végére hagyják, és való igaz, hogy a leves telít, az étkezés végén viszont jól esik a meleg ital. Keleten hagyományosan egyébként sem isznak hideget, főleg nem jeges, cukros üdítőket, mert nem tesz jót az emésztésnek. A tea viszont mindig jó választás. A miso-t nem csak levesben használjuk, hanem pl. pácolásra is tökéletes. 

Hozzávalók:

5 kávéskanál dashi [dasi] porhoz 750 ml víz (a dashi készítését ld. a dashi bejegyzésben)

2 evőkanál szárított wakame (a csomagoláson találjuk a pontos feldolgozási módot, de általában 10 percig kell hideg vízben áztatni)

4 evőkanál vörös miso

1 csomag tófu kockákra vágva

újhagyma a tetejére

Forralásig melegítjük a vízben elkevert dashi port, majd kis lángon tovább főzzük a wakame levelekkel és a tófuval együtt, de inkább csak melegítjük. A miso pasztát először egy tálkában simára keverjük egy kis dashi-s lével, és csak azután keverjük a leveshez, miután tökéletesen feloldódott. A miso pasztát sohasem szabad forralni. Ügyeljünk erre akkor is, amikor újramelegítjük a levest!

süti beállítások módosítása