Banzai! Akihito császár holnap 81 éves. De nem ennek örömére csillognak olyan szépen ilyenkor a japán boltok, áruházak. Bár a japánoknál nem hagyományos ünnep a karácsony, és semmilyen szertartás nem kapcsolódik ehhez a keresztény jeles naphoz, a karácsonyi dekorációk és persze a karácsonyi dalok elárasztják ilyenkor az utcákat. Bár korábban már sokat írtam a témáról, azt nem győzöm hangsúlyozni, hogy amikor Japánból az ember hazajön Európába - és ez nem csak Budapestre vonatkozik -, akkor azt veszi észre, hogy az itteni ünnepi hangulat eltörpül a szigetországihoz képest. Na, de az már csak úgy van, hogy ha Japánban csinálnak valamit, azt nagyon csinálják. A karácsony este (kurisumasu iibu [kriszmasz íbu, uz u-t ejtsd az u és ü között] legfontosabb kelléke az eper torta, ennek receptjét korábban már megosztottam, és ezzel nagyjából vége is a "hagyományos" fogásoknak. Így az idén a mézeskalács mellé beillesztettem ezt a végtelenül egyszerűen, gyorsan elkészíthető süteményt az adventi sütögetésbe. Bár nem karácsonyi, azért jól megfér az ünnepi asztalon a többi édesség közt.
A fekete szezámmag pedig egyébként is ránk fér, mert A, E, B és D vitamin tartalma mellett ráadásul még kalcium is annyi van benne állítólag, hogy lekörözi a tehéntejet. Én szinte mindenre teszek, egyformán finom sült húson és zöldségen, de amint a mellékelt ábra mutatja, süteménybe is rakhatjuk. Japánban nagyon fontos hozzávaló, mind a mag, mind a belőle készített olaj alapélelmiszer. Egy helyes kis mozsárban törik össze, aminek recés a széle, de sima mozsárban és darálóban is megőrölhetjük. Japánban ez a tevékenység mindennapos, még egy olyan mondás is van, hogy "megőrli a szezámmagját", vagyis hízeleg neki, nyalizik
A tésztát kiszaggathatjuk hagyományos mézeskalács formázóval is, és akkor meg aztán végképp beleillik az ünnepi körképbe. Egy nagyon kedves japán barátnőmtől kaptam a receptet, aki amikor vendégségbe hozott nekünk ebből a sütiből, akkor hoppon maradtam. 10 perc alatt elfogyott, nekem alig jutott pár morzsa, így kénytelen voltam megsütni.
Boldog Karácsonyt mindenkinek!
Hozzávalók (20 darabhoz):
50 g vaj
40 g barna vagy inkább nádcukor
1 tojássárgája
90 g süteményliszt
5 g fekete szezámmag frissen őrölve
porcukor
A szoba hőmérsékletű vajat a cukorral egy kézi habverő segítségével jól összedolgozom. Hozzáteszem a tojássárgáját, és addig keverem, amíg homogén massza nem lesz. Hozzákeverem a lisztet és a szezámmagot, majd egy spatulával gurigává formázom. Kézzel addig gyúrom, amíg egy 2-3 cm átmérőjű rudat kapok, amit folpackba tekerek, és a mélyhűtőbe teszem fél-1 órára. Ha porcukorral készítem, akkor előtte a folpackra rászitálom a porcukrot, és meghengergetem rajta a tésztarudat. Egy éles késsel tetszőleges vastagságú szeletekre vágom, és a 180 fokra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt készre sütöm.
Gyerekkoromban ki nem állhattam a sütőtököt. Nem sok nemszeretem ételem volt, de a görögdinnye és a sütőtök ezek közé tartozott. Aztán végül mindkettőt Japánban szerettem meg, és valószínűleg azért, mert végre nem ipari mennyiségben találkoztam velük. Mert hát vegyük pl. a görögdinnye esetét a kisgyerekkel. Egy strandlabda nagyságú gyümölcsöt megvesz a család, majd mindenki kap belőle egy akkora darabot, hogy ha azt megeszi, garantáltam elmegy tőle a kedve a következő szezonig. Ezzel szemben Japánban nem is láttam egészben dinnyét, csak a tengerparti társasjátékban, amikor bekötött szemmel forgatás után kell a dinnyét bottal szétütni. Egy kicsi szeletet raknak csupán desszertként az ételek mellé, és hát egy falatnyi dinnyét még az a gyerek is meg tud enni, aki egyébként nem szereti. Sütőtököt is lehet szeletelve kapni, nem kell mindjárt másfél kilót hazacipelni. Sütőtök szezon idején egy kis darabka kerül minden bentóba, azaz ételes dobozba, így aztán nem kell félni a túladagolástól. A Japánban termesztett sütőtök különbözik a nálunk kapható úgynevezett sonkatöktől, gömbölyű alakja miatt leginkább a Halloween töknek nevezett fajtára emlékeztet, a héja azonban zöld. Általában nem szokták meghámozni, ami nagyon megkönnyíti a feldolgozást, lévén a héj lehúzása még egy kisebb példány esetén is embert próbáló feladat. A tök japánul kabocha [kabocsa], feltételezhetően azért kapta ezt a nevet, mivel a portugálok Kambodzsából vitték először Japánba. Nálunk kabocha-tökként szerepel a nyilvántartásban. Japánban hagyományosan miso [miszo] kerül a levesbe, egy szójababból készült paszta, ezért minden japán leves miso leves, de amerikai mintára elterjedt a pumpkin soup, azaz sütőtök leves is. Sem ez, sem a corn soup (kukorica leves) nem kapott semmilyen japános beütést, ezért sajnos kedvenc pumpkin soup-omat maximum az amerikaikonyhamagyarul.blog.hu oldalon lehetne megosztani. :) Ez a változat viszont nagyon is japános, kicsit desszertbe hajló, de minden más ételhez nagyon passzoló fogás. Vigyázat, lehet, hogy nem lesz elég belőle egy kis darabka!