A konbu egy algafajta - mondják tengeri hínárnak, vagy moszatnak is, de én maradnék az elegánsabb algánál... - mely világszerte egyre népszerűbb; gyermek táplálkozással kapcsolatos szakkönyvben is olvastam már arról, hogy a babból és hüvelyesekből készült ételbe érdemes tenni, mert csökkenti a szélképződést. Számtalan egyéb jó tulajdonsága mellett arra ügyelni kell, hogy a napi megengedett adagot ne lépjük túl, mert magas jódtartalma esetleg kedvezőtlen hatású lehet, bár nem gondolom, hogy lenne ember, aki tonnányi konbu-t képes lenne egyszerre magába tömni. Angol átírásban gyakran kombu-ként szerepel, erről az a véleményem, hogy ha egyszer az eredeti japán szó 昆布, azaz こんぶ, 3 szótag: ko-N-bu, és nem szerepel benne m, akkor írjuk csak át úgy, ahogy van, végtére is a magyarban sem úgy írjuk a részleges hasonulás miatt az azonban-t, hogy azonban, még akkor sem, ha a b betű előtt az n helyett m-et ejtünk.

A  katsuo [kacuo]  csíkoshasú tonhal, a katsuo bushi [busi] pedig a szárított, erjesztett és füstölt katsuo. A konbu-t megvehetjük nagy lapokban, vagy hosszú csíkokra vágva, a katsuo bushi pedig tonhal, vagy bonito pehely néven kapható. Ha van otthon konbu is, meg katsuo bushi is, akkor már csak egy mérleg kell, mert érdemes ügyelni az adagolásra. Nem minden ételhez illik a hal mellékíz, ilyenkor konbu-s dashi-t készítek - a receptet ld. dashi konbu-ból címen, a dashi-ról bővebben pedig ld. a dashi alatti bejegyzést -. Használhatunk persze instant verziót is, de az igazi házi dashi olyan ízt kölcsönöz az ételnek, hogy ha egyszer kipróbáltuk, nem mondunk le többé erről a félórás kis procedúráról. Dashi alatt egyébként mindig ezt a verziót értem, s külön jelzem, ha másfajtát érdemes használni. 

Az előkészületekhez hozzátartozik, hogy a konbu-t nem piszkáljuk, a fehér foltok nem ártalmasak, nem kell kapargatni, mosogatni, ne csináljunk vele semmit. Ha esetleg homok lenne rajta, ami nagyon ritkán, de előfordulhat, akkor csak óvatosan törölgessük át konyhai papírtörlővel. Mint annyi más természetes alapanyagot, a konbu-t is tilos forralni, különben megkeseredik. 

Hozzávalók:

8 cm hosszú konbu (kb. 8 cm X 2 cm hosszú csík)  

8 g tonhal pehely

3 csésze (6 dl) víz

Egy edénybe beleöntöm a vizet, beleteszem a konbu-t, és fél-1 órán keresztül, mikor mennyi időm van, állni hagyom. Ha letelt a max. 1 óra, közepes hőmérsékleten forralni kezdem a vizet benne a konbu-val, és amikor épp forrni készülne, tehát a víz teljes felületén fehér habok jelentek meg, kiveszem a konbu-t. Magasabb hőmérsékletre kapcsolok, és a vízhez adom a tonhal pelyhet. Egyetlen forrás után leveszem az edényt, és a pelyhet átszűröm egy konyhai szűrőn, melybe előzőleg konyhai papírtörlőt tettem. Nem szabad a pelyheket nyomkodni, vagy bármilyen eszközzel piszkálni, csak le kell szűrni, és már kész is az alaplé. Hűtőben 2-3 napig megőrzi szavatosságát.